A névelők
Akárcsak a magyarban, a németben is, mint minden más nyelvben, találhatunk névelőket. Ezeknek két fajtájuk van: a határozott és határozatlan.
a) A határozott névelő
A határozott névelők a magyarban az “a” és “az”. Ezek német megfelelőji a “der”, “die” és “das”. A németben azért három van, mert a főnemek három csoportra oszlanak: hímnem, nőnem és semleges nem. Mindezek mellett különböző esetekben állnak: alany, tárgy, részes, birtokos. Az alábbi táblázat talán jobban szemlélteti: