A névelők
Akárcsak a magyarban, a németben is, mint minden más nyelvben, találhatunk névelőket. Ezeknek két fajtájuk van: a határozott és határozatlan.
a) A határozott névelő
A határozott névelők a magyarban az “a” és “az”. Ezek német megfelelőji a “der”, “die” és “das”. A németben azért három van, mert a főnemek három csoportra oszlanak: hímnem, nőnem és semleges nem. Mindezek mellett különböző esetekben állnak: alany, tárgy, részes, birtokos. Az alábbi táblázat talán jobban szemlélteti:
HÍMNEM NŐNEM SEMLEGES TÖBBES SZÁM
ALANY eset der die das die
TÁRGY eset den die das die
RÉSZES eset dem der dem den (+n)
BIRTOKOS eset des (+s) der des (+s) der
Minden névelő többesszámban megegyezik. A hímnem és semleges nem Birtokos esetében a “(+s)” azt jelenti, hogy a főnévhez egy “s”-t kell csatlakoztatnunk. Ez a főnevektől függően lehet “es”, “s”, ill. ha a főnév “s”-re végződik, akkor nem kap végződést.
Többes szám Részes esetben hasonló a helyzet. A főnevek általában “e” vagy “n” betűt kapnak a többes szám jeleként. Ezekhez még hozzá kell csatolnunk egy “n” ill. “en” végződést. Természetesen előforduhat, hogy nem kap végződést.
b) A határozatlan névelő
Ez nem más, mint az “egy”. Ennek német megfelelője az “ein”. A főnevek nemétől és a különböző esetektől függően ezek is megváltoznak.
HÍMNEM NŐNEM SEMLEGES TÖBBES SZÁM
A. e. ein eine ein -
T. e. einen eine ein -
R. e. einem einer einem -
B. e. eines (+s) einer eines (+s) -
A határozatlan névelőnek NINCS többes száma. Helyette a tagadó alakját, a “kein”, “keine”, “kein” alakokat szoktuk használni. A “(+s)” ugyanazt jelenti, mint a határozott névelő esetében.
A németben a különböző eseteket inkább német megfelelőjükként szoktuk emlegetni.
Alany eset – Nominativ
Tárgy eset – Akkusativ
Részes eset – Dativ
Birtokos eset – Genitiv