A zu-s szerkezetek

A zu-s szerkezetek gyakori elemei a német nyelvnek. Előszeretettel használják, és ezzel is csak a szép beszédet fejezhetjük ki. Azt kell megjegyeznünk, hogy ilyen szerkezetű mondatoknál a zu-s szerkezet annyit jelent, hogy a “zu” után az ige főnévi igenévi alakja kerül. Ez minden esetben így történik.

1. A “zu” + főnévi igeneves szerkezet

Ezt a szerkezetet használhatjuk olyan összetett mondatokban, ahol a két tagmondat alanya megegyezik, a kötőszó pedig a “daß”. Nézzük meg jelen időben:

Sajnálom, hogy ma itt maradok.
Ich bedauere, heute hier zu bleiben.

Vannak bizonyos igék, melyeknek a vonzata “zu” + főnévi igenév, de olyanok is vannak, melyekkel szintén kifejezhetünk ilyen szerkezetet:

bedauern = sajnálni
sich freuen = örülni
behaupten = kijelenteni, állítani

Múlt időben is létre tudjuk hozni ezt a szerkezetet. Ilyenkor a főnévi igenév befejezett múlt idejű ge- s alakjában megelőzi a “zu” -t, és ezután az ige segédigéje (haben / sein) következik főnévi igenévként.

Nagyon sajnálom, hogy elaludtam a tanórán.
Ich bedauere sehr, auf der Stunde geschlafen zu haben.

Az is előfordulhat, hogy a két tagmondat alanya különbözik. Ekkor is létre tudunk hozni “zu”-s szerkezetet, de csak akkor, ha a második tagmondat alanya Tárgy- vagy Részes eset formájában megtalálható az első tagmondatban.

Megengedem neked, hogy itt maradj.
Ich erlaube dir, hier zu beliben.

Ilyen esetekben például a következő igéket használhatjuk:

erlauben = megengedni
versprechen = megígérni
verbieten = megtiltani

2. A személytelen mondat

Ha a mondatunknak nincs egy bizonyos személye/alanya, akkor mindig az “es” -t használjuk. Ennél a szerkezetnél is, az alany helyére az “es” kerül, utána a “sein” ige E/3. személyű alakja (ist), majd egy melléknév és kitesszük a tagmondatokat elválasztó vesszőt. A második tagmondatba kerülnek a többi bővítmények, a mondat végén pedig a “zu” + főnévi igenév. Például ilyen mondatokra kell gondolnunk:

Nehéz mindig jól tanulni.
Es ist schwer, immer gut zu lernen.

3. Az ohne + zu

Az ohne + zu-s szerkezet mindössze annyit jelent, hogy “anélkül, hogy…”. Kétféleképpen képezhetjük:

a) Ha a két tagmondat alanya megegyezik

Ekkor a z első tagmondat után kitesszük a vesszőt, következik az “ohen”, mint kötőszó, majd a többi bővitmény, és a mondat végére a zu + főnévi igenév.

Elutazok külföldre anélkül, hogy szólnék.
Ich fahre auf das Ausland ab, ohne zu sprechen.

Láthatjuk, hogy míg a magyarban a második tagmondat feltételes jelen időben van, aadig a németben egyszerűbben fejezzük ki.

b) Ha a két tagmondat alanya különbözik

Ilyen kor az első tagmondat után az “ohne daß” kötőszót írjuk ki, majd a másodiuk tagmondatot KATI-szórendben folytatjuk tovább.

Megtanulok anélkül, hogy elmondanád a leckét.
Ich lerne, ohne daß du die Lektion sagst.

Szintén jelen időt használtunk a feltételes helyett. Múlt időben pedig egyszerűen befejezett múlt időt alkalmazunk.

4. Az anstatt + zu

Ezt is kétféleképpen használhatjuk:

a) Ha az alanyok megegyeznek

Ekkor a második tagmondatot az “anstatt” -tal kezdem, jön a többi bővitmény, végül pedig a zu + főnévi igenév.

Elolvasom a könyvet ahelyett, hogy játszanék az udvarban.
Ich lese das Buch, anstatt in dem Hof zu spielen.

b) Ha az alanyok különböznek

Ekkor az “anstatt daß” kötőszót használjuk, a mondatot pedig KATI-szórenddel zárjuk. Múlt időben egyszerűen befejezett múlt időt használunk itt is.

Elmegyünk az állatkertbe ahelyett, hogy tanulnék a vizsgára.
Wir gehen in dem Tiergarten ab, anstatt daß ich auf die Prüfung lerne.

5. A célhatározói mellékmondat

A “hogy” kötőszó a magyarban is “csalfa”, hiszen nem mindig tudjuk megmondani pontosan, hogy célhatározóként szerepel-e a mondatban. A németben is hasonló a helyzet, ezért egyszerűen “um” + zu + főnévi igenevet alkalmazunk. Vagyis, a második tagmondatot az “um” kötőszóval kezdjük, a többi bővitménnyel folytatjuk, a mondat végére pedig a zu + főnévi igenév kerül.

Elmegyek a birtokra, hogy megműveljem a földet.
Ich gehe auf dem Besitz ab, um das Grundstück zu bebauen.

Természetesen itt is előfordulhat, hogy különböznek az alanyok. Ekkor a “damit” kötőszót használjuk, és tagmondatot KATI-szórenddel zárjuk.

Elmegyünk az építkezésre, hogy megnézd a házat.
Wir gehen auf den Bau ab, damit du das Haus siest.

6. “úgy tűnik, hogy…”

Ez nem más, mint az “es scheint … zu +főnévi igenévi” szerkezet. Az “es” alanyt általánosságban használjuk, persze mindig az az alany, aki tűnik. Például: “Úgy tűnik, hogy apukám rosszul van”, ebben az esetben az apa az alany.  Jelen időben tehát az alanyt (aki tűnik) használjuk, a scheinen igét ragozzuk, majd a többi bővitmény következik, a mondat végére pedig a zu + főnévi igenév kerül.

Úgy tűnik, hogy apukád lassan dolgozik.
Dein Vater scheint langsam zu arbeiten.

Természetesen ennek a szerkezetnek is van múlt idejű képzése. Ez azonban három féle lehet.

a) Ha az első tagmondat jelen, a második múlt idő (J – M)

Ekkor az alany után a scheinen igét ragozzuk, következik a többi bővimény, majd az ige 3. (ge- s) alakja, a “zu” és a “haben / sein” ragozatlanul, attól függően, hogy az igének mi a segédigéje.

Úgy tünk, apukád lassan dolgozott.
Dein Vater scheint langsam gearbetet zu haben.

b) Ha az első tagmondat múlt, a második jelen idejű (M – J)

Ilyenkor az alany után egyszerűen a “schien” (scheinen ige 1. múlt idejű alakja) kerül ragozottan, majd a többi bővitmény, végül pedig a zu + főnévi igenév.

Úgy tűnt, apukád lassan dolgozik.
Dein Vater schien langsam zu arbeiten.

c) Ha mindkét tagmondat múlt idejű (M – M)

Ebben az esetben az előző két variációt keverjük, vagyis a mondat elején az alany áll, majd a “schien” ragozott alakja, a többi bővitmény, az ige 3. (ge- s) alakja és a zu + “haben / sein” kerül.

Úgy tűnt, apukád lassan dolgozott.
Dein Vater schien langsam gearbeitet zu haben.

7. A haben … zu + fn. i.

Ez nem jelent mást, mint “kell”. Ennél a szerkezetnél is hasonló a felépítés, az alany után a haben / hatte / hätte ragozott alakja áll attól függően, hogy jelen / elb. múlt / felt. jelen időben íródik a mondat. Ezek után a többi bővitmény és a zu + főnévi igenév kerül.

El kell mondanom a hibámat.
Ich habe meinen Irrtum zu sagen.

8. A brauchen … zu + fn. i.

Ennek szintén az a jelentése, hogy “kell”. Itt az alany után a brauchen / brauchte ragozott alakja áll attól függően, hogy jelen / elb. múlt időt használunk, majd a többi bővitmény és a zu + főnévi igenév következik.

El kell olvasnom az újságot.
Ich habe die Zeitung zu lesen.

Befejezett múlt időben a következőképpen képezzük: az alany után a haben -t ragozzuk, majd a többi bővitmény következik, mindezek után a zu + főnévi igenév, a mondat végén pedig a brauchen ragozatlanul áll.

El kellett olvasnom az újságot.
Ich habe die Zeitung zu lesen brauchen.

9. A sein … zu + főnévi igenév

Ezzel a szerkezettel a tárgyak használatát fejezhetjük ki.

Ez a könyv könnyen olvasható.
Dieses Buch ist leicht zu lesen.

A példából láthatjuk a jelentését (-ható/-hető, -andó/-endő) és a felépítését. Egyszerűen a sein igét ragozzuk, a mondat végén pedig a zu + főnévi igenév áll.